Drága Hölgyek!
Nagyon szépen köszönöm a gyors válaszokat. Sokmindent megtudtam. Sajnos van olyan nő, akivel nem lehet ilyenekről beszélgetni, mert azt mondja, hogy nem illendő. Vagy mi közöm hozzá. Esetleg, hogy gusztustalan és követelődző vagyok. Szerintem szimplán csupán kíváncsi.
A nők valóban nagyon bonyolul, összetett lények. Természetesen nem akartam senkit sem megbántani, bár lehet, hogy a kedves “Egy olyan nő” néven író olvasóm, nem kioktatásnak szánta amit írt. 🙂
Tudom, hogy a NŐ önálló, szuverén lény, és nem a férfiak szexuális játékszere. Tisztelem, és becsülöm őket. Csupán nem értettem ezt az ingadozást. Férfi vagyok, megesik az ilyen. Ahogy egy jó barátom mondta, ha kiigazodnánk a női lélek útvesztőiben, illetve a nők is tisztában lennének a férfi lélek rejtelmeivel, valahogy már nem volnbánk olyan érdekesek egymás számára. Nem volna olyan titok, amit szeretnénk kideríteni, megismerni a másik embert, szenvedni a másik miat, csiszolódni.
És hiába fáj, ez így van rendjén. Ha két ember nem illik össze, semmit sem szabad erőltetni. Hagyni kell, ha más tudja boldoggá tenni, akkor legyen más mellett boldog. Csak az elvesztés… na jó, nem tudom azt elveszíteni, ami sosem volt az enyém. A hiánya fáj. Az űr, amit maga után hagyott. És a tudat, hogy bármikor láthatom őket. Hiába hiszitek, kedves hölgyek, hogy egy férfi könnyedén képes túljutni egy szakításon. Egy fenét! Csak kicsit másként mint ti. Ha valaki elég büszke, inkább visszavonul, és hagyja zajlani az eseményeket. Elmegy inni a cimboráival, és igyekszik nem arra gondolni, hogy senki sem bújik mellé az ágyba. Nem vagyok az egyéjszakás kalandok híve, de hisz ezt úgy is tudjátok rólam. Előbb még össze szedem magam, és talán idővel újra próbálkozom.
Hölgyek, se nyafogni, se szenvedni nem akarok e sorosban. Csak végre ki írni magamból, és túllépni rajta.
Legyen szép napotok!